Erekció és konyak, Konyak és erekció. Hírlevél - feliratkozom, mert az jó nekem
Olvasóbarát: Tá-ti-ti-tá-tá, avagy Parti Nagy strandpapucsban Keresztesi József: Inverz Ophelia — eltávolítógyakorlatok kezdőknek és haladóknak Kezdjük a végéről, bele a közepébe: beszéljünk a szégyenről!

Mert mindennek ez alfája és ómegája, minden lelki defektusnak, menekülésnek, sértett visszavágásnak, hatalomdemonstrációnak és az erekció és konyak fakadó erekció és konyak elé bámulásnak, no meg persze a költészetnek, melynek, Keresztesi József szerint legalábbis, a szégyen az egyetlen valódi tárgya. Ahogy hagyjuk és csak nézzük, vagy inkább elnézünk, hol szemlesütve, hol döbbenten.

Keresztesi Józsefről a felnőttirodalom kapcsán, már ha élhetek egyáltalán ezzel a szerintem nem létező kategóriával, elsőre a punk életérzést firtató dalok jutnak eszünkbe, a Szőranya és az Új párduc nevű zenekarok dalszövegei és az azokból összeállított A karácsondi út című kötet, melyhez képest az Inverz Ophelia afféle klasszikus versgyűjtemény, nem nélkülözve a zeneiséget és a gondolatritmus pulzáló lüktetését. Kilencvenoldalnyi költői játék a szabad- és az esszéversek, no meg a dalköltészet között lavírozva, többnyire súlyos témák ironikus felkönnyítésével, átszabdalva a jelen közéletéből és politikai nehezéből gyúrt szövegmasszát néhány személyes emlékből fakadó lírai asszociációval, téren és időn átnyúló irodalmi utazással az ókori görögöktől egészen a Háború és békéig.

Akkor is nagyon messze áll az alanyi költészettől, amikor személyes emlékekről mesél: a Jelenkor régi, Széchenyi téri szerkesztőségéről meg a pingpongasztalról, amit nyilvánvalóan nem vihettek magukkal a Király utcai apró irodába.
Az egyben, elejétől végéig olvasható kötet versei bicikliként hullámoznak egy dimbes-dombos tájon: közben a kellemes szellő helyett Keresztesi gondolatleleményei fújnak a bringás olvasó arcába.

A vezér öregkora: aranyflitteres sorsdémon piruettje a Fővárosi Nagycirkusz porondján; rég tapasztalt hajnali erekció egy a korszerű nebivolol és erekció, konyakízemlékről, selyemzsinórról és az ország tortájáról szóló álomban: vilmoskörtehab-mákos guba kombó… Wrocławi élményei — az Egy napló árnyéka című ciklus írása idején, áprilisában egy hónapot töltött a lengyeleknél az Artist-in-Residence Programme A-i-R Wro támogatásával —, a fekete-fehér Orion tv-n nézett meccs ben, focivébé, Nou Camp Stadion, Szovjetunió—Lengyelország Wlodzimierz Smolarek labdához jut félpályánál, aztán ahelyett, hogy előreívelné, szögletre vezeti.
Időhúzás, ami többek közt arra elég, hogy az emlékből emlékmű emelkedjen ki: méteres talapzaton ötnegyedes életnagyságú alakok, Smolarek, Boniek és a három szovjet, szögletzászló bronzból, némi fríz, alul a nép, köztük ő, az apja és a szakállas agrármérnök.

Jelenkor,