Specifikus péniszek

Rothadásnak indult egy férfi pénisze, miután megmarta egy kígyó, amikor a vécén ült

Ugyanis az eredeti cikkben az emberekből valóban hiányzó hosszú péniszgyakorlat, a baculumrólszó egy szál sem esik. Helyette viszont van egy érdekes felvetés a pénisztüskék eltűnésének evolúciós okairól fajunkban - és csak azért felvetés, mert, specifikus péniszek végül látni fogjuk, a blogokban működő peer-review 2.

A Nature-ben megjelent cikk fő témája olyan ember-specifikus deléciók hCONDELs vizsgálata, amelyeknek megfelelő DNS szakaszok például a nagyon közeli rokon csimpánzokban nemcsak, hogy jelen vannak, de igen specifikus péniszek konzervációt mutatnak más emlősök genomjával.

Ezeknek az ultrakonzervált szekvenciáknak a közös jellemzője, hogy nem fehérjekódoló specifikus péniszek vannak, mégis, gyakran jobban hasonlítanak egymásra, mint a közelükben levő fehérjekódoló szekvenciák, amelyek köztudottan lassabban mi segíthetett gyenge merevedésből, mint a genom többi része.

Mai feltételezések szerint ezeknek az elemeknek szabályozó szerepe van és ennek részben az az alapja, hogy ha ilyen szekvenciákat használva ún. Vagyis, szól a cikkben is követett logika, ha ezek a szekvenciák hiányoznak, akkor annak valami szabályozási következménye kell legyen.

Ezen a ponton, azt hiszem, megszellőztethetem azt a saját véleményt, hogy a fenti logika, bár nem alaptalan, koránt sem annyira alátámasztott, mint azt az elmélet manapság igen elterjedt elfogadottsága sugallná.

Koro (betegség)

A teljes igazsághoz tartozik ugyanis, hogy számos ultrakonzervált elem egyáltalán nem rendelkezik efajta enhancer aktivitással, ráadásul azt már tudjuk a valódi enhancerekben levő transzkripciósfaktor-kötőhelyekről, hogy azok ritkán maradnak nagyon konzerváltak, általában elég gyorsan változnak - mindez ismét az ellen szól, hogy az ultrakonzervált elemek "mezei" enhancerek lennének. Végül darab hCONDEL szekvenciát izoláltak, és ezek közül kettőt in vivo is megvizsgáltak, transzgénikus egerek segítségével.

Az első az az androgén receptort AR kódoló gén közelében levő deléció volt.

Amikor az emberből hiányzó, csimpánz szakaszt riporter-génhez kötötték, akkor utóbbi kifejeződését pl. Az AR a tesztoszteron receptora, amelynek hatása egyébként dokumentált az egerek érzékszervként működő bajszának hosszára nézve. A hatás nem drámai, de valós. A mi történetünk szempontjából azonban nyilván az az érdekesebb, hogy a tesztoszteron egyszersmind a másodlagos nemi jellegek kialakulásáért is felelős, és a számos faj hímjeinek ivarszervét borító pénisztüskék tipikusan ilyenek.

A pénisztüskék a poszt elején egy kandúr esetében jól megfigyelhetők olyan kinövések a makk alatt, amelyeket kemény, keratin nevű anyag borít de bennük semmi csontos elem nincs Ezeknek a dugóknak pont az a szerepük, hogy megnehezítsék a nőstény következő párzást, így időt nyerve, hogy a dugót elhelyező hím saját ivarsejtjeik célba érjenek. Mindkét tulajdonság olyan fajokban előnyös, ahol erős a nőstényekért folytatott küzdelem, és az evolúciós verseny során számos érdekes, előnyt biztosító megoldás kialakult.

A pénisztüskék kialakulása szintén tesztoszteron szint függő: például kasztrált galágókban alig látszik belőlük valami, de tesztoszteron adagolásával mindez orvosolható.

Embernél, ezt talán nem kell ragozni, nem találkozunk efajta keratinizált képletekkel, ami feltehetőleg a monogám kapcsolatokkal magyarázható.

Is Cycling Bad For Men's Sexual Health? GCN Talks Bo***cks

Hiányukban a párzás is tovább tart, amely intimitás akár segíthet is elmélyíteni a kapcsolatot. Külön érdekesség, mindenképpen említést érdemel, hogy a szerzők az hCONDEL-riportergén konstrukciót emberi előbőrből készült sejtvonalakban is tesztelték, ahol az aktivitást mutatott, vagyis elvileg a képesség elvileg megvan amikor a pénisz rossz pénisztüskék képzésére emberben, csak épp az erre vonatkozó "utasítás" hiányzik.

A magyarázat tehát az, hogy a párkapcsolatok változásával, őseink már nem tartottak igényt ezekre a képletekre. Így, ami elromolhat az specifikus péniszek is romlik alapon, a szekvencia elvesződött.

1. Pénisz gyümölcs
2. Ez a felfedezés a női személyiség egyik megalapozó pillanata lenne.
3. Pénisz, de nem meleg

Apróbb problémák azért adódnak ezzel az interpretációval, de ezek boncolgatása előtt egy kis kitérő következik. Ugyan a cikk-körüli médiafelhajtást elsősorban az AR-hez kapcsolódó hCONDEL keltette, legalább egy bekezdés erejéig érdemes a másik vizsgált génről is megemlékezni. Ami azért fontos, mert ez az agyterület különösen megnövekedett bennünk, vagyis nem zárható specifikus péniszek, hogy egy ilyen szabályozóelem-deléció nyitotta meg a kaput az agyszövet kiterjedése előtt.

Szexuálkardiológia

Általában hajlamosak vagyunk feltételezni, hogy ami bennünket különlegessé tesz, az új információ lehet a genomban, pedig, mint azt a MYH16 gén példáján át már bemutattamvan olyan, hogy már meglevő információ elvesztése tette lehetővé humán-specifikus változások megjelenését. Na, de visszatérve a nyilván minden olvasót izgalomban tartó pénisztüskékhez. Mi is a gond a szerzők okfejtésével. Az "A Primate of Modern Aspect" blog hosszú posztban járja körül, mennyire is állja meg a helyét az adatok interpretációja.

Ugyanis a pénisz-tüskék száma és a monogámia közti összefüggés sem biztos, hogy statisztikailag szignifikáns, ráadásul a tüskék nagysága és a párzás-hossza közti korreláció nem annyira fix főemlősökben, mint azt a specifikus péniszek alapján gondolni lehetne, mert az orángutánokban, ahol lényegesen nagyobb méretűek a tüskék, sokkal tovább tart, mint csimpánzokban.

Sőt, tulajdonképpen a csimpánzok esetében kérdéses, hogy beszélhetünk egyáltalán "tüskékről", amikor a libabőrnél alig nagyobb képletek vannak csak jelen, amelyek értelemszerűen alkalmatlanok bármifajta kopulációs dugó eltávolítására.

Ami még érdekesebb, hogy ilyen méretű képletek az emberben sem ritkák. Mivel méreteikben ezek a papillák összevethetőek a csimpánzok "tüskéivel", már rögtön nem is világos, hogy mi a hCONDEL szerepe. Nagy kérdés persze, hogy ezekben a férfiakban is jelen van-e a szóbanforgó deléció? Hogy az a "más" pontosan mi, azt majd jobban megértjük, ha végre világos képünk lesz az ultrakonzervált, nem kódoló szekvenciák biológiai szerepéről.

McLean, C. Nature