A pénisz újjáéledése
Teológia[ szerkesztés ] Bár a homoszexualitást a korai római birodalom alatt nem tekintették jelentős bűncselekménynek, a kereszténység terjedésével a homoszexuális viselkedés elfogadhatatlanná vált. Az Ószövetség Lévicus, 5Mózes 5 elítélte a férfi ruhát viselő nőket, ahogy a női öltözéket viselő férfiakat is, csakúgy mint a homoszexuális férfiakat. Scito vias Domini"Ismerje erekció alkohollal az Úr útjait " [6].
A XIII. A homoszexualitásnál csak a bestializmus t tekintette súlyosabb bűnnek. Az emberi viselkedés normái a társadalmi elvárások teljesítésén alapultak; például, hogy jó állampolgár-e az illető és megbecsülést hoz-e családja számára.
Úgy tartották, hogy az egyénnek trükkök 100 erekcióhoz családi vonalának fenntartása a házasodás és gyermeknemzés által, szexuális irányultságától függetlenül.
A római állampolgárok számára a házasság kötelesség volt, és nem az erotikus igények kielégítését szolgálta.
Ezért elfogadottnak tartották, hogy a férfiak a házasságon kívüli szexuális kielégülést keressék, bár a nőknek nem volt ilyen szabadságuk. A görög-római erkölcs fő nézetei szerint, a szexualitás mindaddig jó, míg nem hátráltatja az egyént az államhoz vagy a családhoz fűződő kötelezettségeinek teljesítésében, vagy vezet szabad gyermekek vagy házas nők bántalmazásához.
Tudj meg mindent az új szexstílusról, az ajakrúzs-szexről! 2. rész
Más nézetek azonban veszélyesnek ítélték meg a szexualitást és annak visszafogását szorgalmazták. Azok a személyek, akik ilyen hiedelmeket tartottak, általában elkötelezték magukat a cölibátus mellett, vagy csak a házasságra vagy egyenesen kizárólag a gyermeknemzésre korlátozták szexuális tevékenységüket.
Azonban ezek a nézetek sem zárták ki a homoszexuális cselekedeteket; egyszerűen csak törekedtek csökkenteni a heteroszexuális aktivitást. A római társadalomban a szexuális orientáció nem volt megkérdőjelezhető sem elítélhető kérdés. Az, hogy egy személy miképp fejezte ki szexualitását, nem nemén alapult, hanem életkora, családi állapota és társadalmi osztályhoz való tartozása határozta azt meg. Jóllehet léteztek kivételek, minél magasabb volt az egyén társadalmi státusza, annál több korlátozó tényezővel kellett szembenéznie.
Ez leszűkítette a számára elérhető szexuális tevékenységek körét és a pénisz újjáéledése számát is. Például egy magas státuszú férfi behatolhatott egy másik férfibe vagy nőbe, anélkül, hogy az negatívan befolyásolta volna társadalmi megítélését; azonban egy másik egyén általi behatolás már státusza elvesztését eredményezhette.
A rabszolgák, vagy az egymással hasonló státuszú szabad férfiak esetében nem járt státuszvesztéssel a homoszexuális kapcsolat. Elfogadható volt, hogy az alacsonyabb státuszú csoport tagjai átadják magukat egy befolyásosabb csoport tagjainak.
Így a behatolás egy ember erejének és hatalmának kifejezője volt, és nem tekintették azt sem homoszexuális sem heteroszexuális aktusnak. Bár nem minden kutató ért vele egyet, létezik bizonyíték rá, hogy a leszbikusságot nem tekintették elítélendőnek; nem találunk említést azokat korlátozó törvényekről.
Ha a pénisz közösülés előtt leesik. A pénisz újjáéledése
A rómaiak, férfiközpontú társadalom lévén, ritkán említették a nőket történelmi feljegyzéseikben, különösen igaz volt ez a leszbikusokra. Kora középkori keresztény hozzáállás[ szerkesztés ] Kr. Az egyre befolyásosabbá váló egyházmely a harmadik század közepére kezdte meg élvezni a társadalmi és politikai elfogadottságot, két megközelítést alkalmazott a szexualitással kapcsolatban.
Ezek egyike, mint a görög-római elődei, nem különítette el a férfiak és nők közötti, illetve az egyneműek szexuális kapcsolatait. Ehelyett magát a cselekedetet a pénisz újjáéledése el és a platonikus kapcsolatokat szorgalmazta.
Néhányan példaként említik az ősi egyház Adelphopoiesis, azaz testvérfogadó ünnepségét, mint az azonos neműek házasságának elődjét, de ez vitatott. A római hagyományból fennmaradt jogi viszony, melyben egy férfi egy másikat testvéreként ismer el, a kora középkorig fent maradt.
Ugyanakkor, bár nem létezett hivatalos házasság a a keresztény közösségekben, hosszútávú kapcsolatok mellett mégis jellemző volt az elköteleződés.
Pénisznagyobbítás fizikai. 1. Vákuumpumpa
Több vers is létezik, a pénisz újjáéledése a leszbikus kapcsolatok létezésére utalnak. Még azokon a területeken is, ahol a homoszexuális kapcsolatokat nem ismerték el, a tizenkettedik század végéig a keresztény hiedelmekben jellemző volt, hogy a homoszexualitást és a heteroszexualitást ugyanazon a normák szerint ítélték meg.
Két férfi, akiket szodómiával vádoltak és máglyahalálra ítéltek, Zürich A középkor végére a legtöbb katolikus egyházközösség és állam elfogadta és élt azzal a meggyőződéssel, hogy a szexuális magatartás a Természetjog [11] [12] [13] szerint a szaporodásra irányult, eszerint az erre nem alkalmas szexuális cselekményeket, azaz orális- és anális szexet, valamint maszturbációt bűnösnek ítélte meg.
A homoszexuális cselekedetek azonban kivételesen előkelő helyet foglaltak el a természetjog elleni bűncselekmények között. A tizenharmadik században, például Franciaországban, a férfiak közötti homoszexuális magatartást az első alkalommal kasztrációval, a másodjára rajta kapottakat végtag levágással büntették, míg a harmadik alkalommal elítélteket máglyán égették el.
A leszbikus cselekedetekért az első két alkalommal meghatározott testrészek levágása volt kiszabható a harmadik alkalommal pedig őket is máglyahalálra ítélhették.
Ha a pénisz lehajolt, Tabutéma: öt módszer az illatos altestért | Az online férfimagazin
A tizennegyedik század közepén Olaszország számos városában megjelentek a homoszexualitást büntető polgári törvények. Ha valakiről megállapították, hogy szodómiát követett el, a város kormánya jogosult volt az elkövető vagyonának elkobzására. Vallási megítélés[ szerkesztés ] A középkori Európában a leszbikussággal a pénisz újjáéledése írások nagy része vallási szövegekből származik. A legkorábbi szöveg, amelyben megjelenik az egyház elítélő hozzáállása, az Pál levele a rómaiakhoz.
Levelében kijelentette: "Ezért Isten gyalázatos szenvedélyeknek szolgáltatta ki őket. Mint ahogy asszonyaik felcserélték a természetes érintkezést a természetellenessel, ugyanúgy a férfiak is elhagyták a női nemmel való természetes érintkezést, és egymás iránt gerjedtek fel kívánságukban; férfiak férfiakkal fajtalankodtak, de el is veszik tévelygésük méltó jutalmát önmagukban.
Ez a leszbikusság egyik legkorábbi leírása, mely részletezi, hogy a korai egyházi vezetők hogyan ítélték meg ezeket a "természetellenes" kapcsolatokat. Az egyház hozzáállása a leszbikussághoz a Bűnbánatok gyakoriságának emelkedésében is megfigyelhető volt.
A bűnbánatokat, mint előírásokat használták a vallási vezetők a szélesebb közösséggel kapcsolatos kérdések kezelésében. Bár a leszbikusság ritkán jelent meg a penitenciákban, elfogadott nézet volt, hogy az kisebb bűnnek minősül, mint a férfiak azonos neművel ápolt viszonyai.
Cékla és merevedés
Orvoslás és tudomány[ szerkesztés ] A középkori Európában két orvosi jelenséget hoztak kapcsolatba a leszbikussággal. Az egyik ilyen jelenség, amikor egy nő méhében a magja felhalmozódott, majd a közösülés hiányában ez a méh fulladását okozta. Így segítette a férfi magjának megtartásában. A vallási vezetők erkölcsileg elítélendőnek tartották a gondolatot, hogy egy nő egy másik nőt orgazmushoz juttasson, és a tizenharmadik században a házasságot szorgalmazták inkább a probléma megoldására, nem a manuális stimulációt.
A második betegség a méh ragadiája volt, aminek során húsos daganatok keletkeztek a közösülés vagy a szülés következtében, amely növekmények néha a hüvely külső részén láthatóak voltak. Világi törvények[ szerkesztés ] A középkori Európában a leszbikusságot büntető törvények nem voltak olyan elterjedtek, mint a férfi homoszexualitásra vonatkozóak.
Political Figures, Lawyers, Politicians, Journalists, Social Activists (1950s Interviews)
Noha a leszbikusság megítélése nem volt olyan súlyos, így is fenyegetést jelentett a férfi központú társadalmi rendre. A tizenharmadik században a leszbikusságot a szodómiához hasonlították, ezért hasonlóan büntették azt. Művészet[ szerkesztés ] Egyetlen szerelmi vers létezik, amit Bieiris de Romans írt, egy Mária nevű nőnek címezve, amelyet több tudós is kifejezetten homoszexuális női szerelem kifejezéseként ítélt meg.
A kérdést azonban erősen vitatják a kutatók, mivel versén kívül semmi más nem ismert Bieirisről Beatrix. Egyes tudósok azt állítják, hogy költeményét egy férfi nevében írta, mások szerint pedig egyszerűen csak ez a versformátumot próbálgatta a költőnő. Mások azzal érvelnek, hogy a tény, hogy Beatrice úgy döntött, hogy egy olyan hagyományosan romantikus szerelem kifejezésére használt költői formátumot használ, azt kell, hogy jelentse, a versben romantikus érzelmeket kívánt kifejezni.
Page 57 and Romans Payer, Gomorrah könyve Waterloo, Ont.
